Feladatleírás

A blogon minden csoport talál egy-egy szöveget, mely alapján készíteniük kell egy rövid, összefoglaló prezentációt. A PowerPoint bemutató terjedelme ne legyen több, mint 5 slide. A prezentációt úgy készítsétek el, hogy azt 3 percben be kell majd mutatnotok a többi csoportnak! A prezentációnak tartalmaznia kell az adott témához kapcsolódó legfontosabb információkat és legalább két darab kapcsolódó képet is! Mikor a bemutató elkészült, el kell, hogy küldjétek azt az e-mail címemre, amelyet majd a táblára fogok kivetíteni. 

Ezután a csoportok közösen fognak dolgozni egy gondolattérképen a Coggle online alkalmazás segítségével. Ez egy közösen szerkeszthető gondolattérkép-készítő program. Ennek segítségével fogjátok közösen összegyűjteni az esőerdők irtásának lokális és globális következményeit. Ezáltal megalkottok a témában egy közös gondolattérképet, melyet majd a következő órán fogunk részletesen átbeszélni. 

Jó munkát kívánok a csoportoknak!

Kaucsukfa csoport - az esőerdők veszélyeztetettsége

A szárazföldi életközösségek közül a trópusi esőerdők növényei állítják elő a legnagyobb mennyiségű szerves anyagot és oxigént a Földön. Éppen ezért ezeknek az erdőségeknek kiemelten fontos szerepük van a légkör oxigéntartalmának biztosításában. Sajnos az utóbbi évtizedekben rendkívüli mértékben felgyorsult az esőerdők irtása. Az esőerdők kb. 10 millió km²-t foglalnak el a Földön. Becslések szerint a világon évente mintegy 20.000 km² területet érint az erdőirtás. Ha nem történik változás, akkor félévszázad múlva az esőerdők eltűnhetnek a Földről! A túlzott fakitermelés következtében nagy területeken indultak pusztulásnak az erdők. Az erdőgazdasági szempontból értékes, magasabb fák kivágása miatt az alsóbb szintekre túl sok fény jut, az árnyékkedvelő növények károsodnak. A tápláléklánc alapját képező termelők pusztulása természetesen az erdők állatvilágát is veszélyezteti. Az erdőirtás másik oka, hogy megpróbálják mezőgazdasági művelés alá vonni az esőerdők területét. A tápanyagokban szegény talajon azonban nem lehet gazdaságos termelést folytatni. A talaj gyors pusztulása miatt az erdők újratelepítésére nincs esély.

A trópusi esőerdők a földi élet paradicsomai, burjánzik bennük az élet, Föld tüdejének is szokták nevezni őket, mivel hatalmas felületükkel csökkentik a légkör szén-dioxid szintjét, rengeteg oxigént termelnek, sőt a légkörben található port is megkötik a levelek felületén.

Sajnos az emberi mohóság és ostobaság veszélybe sodorta az esőerdők létét. Az amazóniai esőerdők eredeti területükből már mintegy 25%-ot vesztettek, ez az emberi beavatkozások miatt megkezdődött folyamatoknak köszönhető. A pusztulás okai a víz körforgási folyamatának megváltozásában és az egészséges növényzet csökkenésében keresendők. Mivel a víznek a légkörbe történő visszatérése nagymértékben függ a növényzettől, az utóbbi időben az erdők vízháztartása eléggé instabillá vált.

Az esőerdőket különféle célok miatt irtják az emberek. Az elsőrendű ok az, hogy ezáltal mezőgazdasági termőterülethez, illetve az állattartáshoz szükséges legelőkhöz jusson a helyi lakosság. A gyakorlat az, hogy kivágják a nagy fákat, felégetik a növényzetet, majd az így nyert tisztást bevetik. Három évi művelés után a talaj gyakorlatilag kimerül és az egészet újra kezdik - valahol másutt. Az erdőnek legalább 30-40 évre lenne szüksége ahhoz, hogy megújuljon, de a népesség gyors ütemű növekedése miatt a területeket általában 10 év után újra vágják, aminek következtében a talaj végképp elsilányul, vörös színű, terméketlen kéreggé válik.

A valaha észlelt legnagyobb erdőtüzet is telepesek okozták. Indonéziában, Borneó szigetén 1982 novembere és 1983 márciusa között 3 700 000 hektár esőerdő lett a lángok martaléka. Az erdők tűzzel való irtásának kétszeresen is káros a hatása: egyrészt csökken a szén-dioxid megkötése és az oxigén-termelés, másrészt a füsttel újabb jelentős mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe, fokozva ezzel az üvegházhatást.

Az esőerdők pusztításának másik oka a haszonfa kitermelés. Brazíliában óriási összegeket tesz zsebre a mahagóni-maffia. A nemzetközi környezetvédő szervezetek nyomására születtek ugyan rendelkezések az esőerdők védelmében, de a hatalmas haszon ígérete és a korrupt állami szervek segítsége miatt továbbra is folytatódik a fák mértéktelen kivágása. A legelszomorítóbb és legfelháborítóbb az egészben az, hogy a mahagónit amerikai és európai cégek vásárolják meg, hogy aztán olyan nélkülözhetetlen luxuscikkeket gyártsanak belőle, mint első osztályú bútorok, yacht-ok, zeneszerszámok és koporsók!

Amellett, hogy az esőerdők gátlástalan pusztítása számos növény- és állatfajt a kipusztulás szélére sodort, nem szólva arról, hogy az őserdőkben élő népeket, mint például a janomami indiánokat is kihalás fenyegeti, olyan végzetes ökológiai hatások is felléphetnek, mint a bioszféra egyensúlyának felborulása.

erdőirtás

forrás: tudasbazis.sulinet.hu

Tukán csoport - az esőerdők állatvilága

A trópusi esőerdők gazdag és színpompás növényzete kiváló életfeltételeket teremt az állatoknak. Az elsődleges fogyasztók számára az örökzöld lombok között bőségesen van táplálék, mivel mindig találni virágzó és termést érlelő növényeket. Így nagy számban megélhetnek a másodlagos és a harmadlagos fogyasztók is. Ennek ellenére ma is gyakran találkozunk azzal a helytelen nézettel, hogy az esőerdők állatvilága szegényes, holott sehol a világon nincs olyan változatos rovar- és madárvilág, valamint ezekben az erdőkben a legnagyobb a hüllők és a kétéltűek fajgazdagsága is. A növények egy részéhez hasonlóan az állatok is „felköltöztek” a fákra, a legtöbb faj a magasban, a lombkoronában él. Ezeket a helyeket csak nehezen lehet megközelíteni, így rengeteg állatfaj sokáig ismeretlen maradt a kutatók előtt. 

Az esőerdőkben az ízeltlábúak megszámlálhatatlanul sok faja él. Nagyon fontos szerepük van a virágok megporzásában, a szerves hulladékok eltakarításában. Az esőerdőkben megtalálhatóak például a madárpókok. 

A hüllők csoportjába tartozó állatoknak fejletlen a hőszabályozásuk. Így érthető, hogy számukra a trópusokon a legkedvezőbbek az életfeltételek, ezeken a területeken élnek a legnagyobb fajszámban. Gyíkok, kígyók, krokodilok, kaméleonok, teknősök egyaránt megtalálhatók az esőerdőkben.

Az esőerdők madarainak tollazata általában élénk színű. A színpompás virágok között ez kiváló rejtőszín. Többnyire növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, de akadnak közöttük ragadozók is. Testfelépítésük, repülési képességük táplálkozási módjuktól és élőhelyüktől függ. A papagájok például magevők, a kolibrik nektárral táplálkoznak, a növényevő paradicsommadarak nagyon rossz repülők, a hárpia pedig az amerikai esőerdők ragadozója. Említésre méltó még a makaó és a tukán is. 

Az esőerdei emlősök közé tartoznak a majmok, a gorillák, a jaguárok és a leopárdok / párducok. 

kolibri

jaguár

forrás: tudasbazis.sulinet.hu

Lián csoport - az esőerdők növényvilága

A társulás szerkezetének kialakításában, mint mindenütt, úgy a trópusi esőerdőkben is a növények a meghatározók. A csapadék és a hő nem korlátozza fejlődésüket, egyedül a sűrűségben beálló fényhiány állít akadályt növekedésük útjába. A növények a fényért való versengés következtében több szintben helyezkednek el. Az egyes szinteken eltérő fényigényű népességek élnek. A szintezettség mértéke az összes erdőtársulás között itt a legnagyobb. A felső lombkoronaszintet gyors növekedésű óriásfák alkotják, amelyek versenytársaikat maguk mögött hagyva sok fényhez jutnak. Távol állnak egymástól, lombkoronájuk nem zárul össze. A dél-amerikai esőerdők óriásfái közé tartoznak a gazdasági szempontból is jelentős, színes törzsű mahagóni- és ébenfák. Magasságuk eléri a 60 m-t is.

A középső lombkoronaszint fái is fénykedvelők. Lomsátruk záródik, ezért csak kevés fényt enged át az alsóbb szintekre. A középső lombkoronaszint jellemző növénye a kaucsukfa, amelynek tejnedvéből állítják elő a természetes gumit.

Az alsó lombkoronaszintben élő fák árnyékkedvelők. Fejlődésükhöz a gyengébb megvilágítás a kedvező. Gazdasági szempontból is jelentős növénye a kakaófa és a szágópálma. Az esőerdők középső – alsó szintjeiben élő fáknak nagy felületű, viaszos leveleik vannak, ezért lepereg róluk a csapadékvíz. A levelek különleges alakja is segíti a felesleges víz elvezetését.

A cserjeszint és a gyepszint növényei árnyékkedvelők. A trópusi esőerdőben az utóbbi két szint a fényhiány miatt meglehetősen fejletlen. A cserjeszint jellemző növényei a bambuszok, a gyepszintben gyakoriak a páfrányok. Meglepő, de a trópusi esőerdők gyepszintjében élő fajokkal itthon is gyakran találkozhatunk. Az alacsony fényigényű begóniák és filodendronok közkedvelt szobanövények. A trópusi esőerdők fái örökzöldek, vagyis leveleiket nem egyszerre hullatják le, hanem folyamatosan váltják. A lehullott levelekből a talajon nem alakul ki avarréteg, mivel a magas hőmérséklet kedvez a lebontó szervezetek – baktériumok, gombák – működésének. A talajban emiatt nagyon kevés a humuszvegyület. Alacsony a tápanyagtartalom is, hiszen a növények gyorsan felveszik az ásványi sók jó részét, a maradékot pedig a sok csapadék kimossa a talajból az alsóbb rétegekbe. A fák gyökerei ezért nem hatolnak mélyre, hanem a felszínhez közel ágaznak szét. A felszín közelében futó gyökérzet azonban nem biztosít szilárd támaszt a sokszor 50–60 m magasra is megnövő óriásfáknak. Ezért ezeknek különös, támpillérekhez hasonló palánkgyökereik vannak.

Kúszónövények

A fényért való versengés egy különlegesen alkalmazkodó növénycsoport kialakulását eredményezte a trópusi esőerdőkben. A kúszónövények, más néven liánok a magasabb fáktörzsére, ágaira csavarodva törnek a fény felé. A földben gyökereznek, a fát rendszerint csak támasztékul használják, nem károsítják. Akadnak köztük „fafojtók” is, amelyek valósággal beszövik a falombkoronáját, elveszik leveleitől a fényt, így az idővel elpusztul. A liánok az esőerdőben olyan sűrű szövedéket alkothatnak, hogy nagyon megnehezítik a mozgást, az előrehaladást. Az utazók elengedhetetlen szerszáma a bozótvágó kés, ezzel nyitnak utat maguk előtt a rengetegben.

Fán lakó növények

A trópusi esőerdőkben gyakoriak a fán lakó növények. Magjaik a fák ágai között található korhadékokbancsíráznak ki, és innen nyerik tápanyagaikat is. Érdekes módon a legnagyobb gondot a víz felvétele és megtartása jelenti számukra. A legtöbb fajgyökérzetének, leveleinek olyan a felépítése, hogy felfogja a csapadékot. Mások a levegő páratartalmából veszik fel a nedvességetléggyökereikkel, vagy teljes testfelületükön keresztül. A dél-amerikai esőerdők jellegzetes fán élő növényei a broméliák. Közéjük tartozik a sokhelyütt termesztettananász. A broméliáklevélrózsájukban gyűjtik össze a vizet és a tápanyagforrást jelentő korhadékokat.

forrás: tudasbazis.sulinet.hu

Bromélia csoport - az esőerdővidék éghajlata

A trópusi övezetet északon a Ráktérítő, délen a Baktérítő határolja. Ezeket a területeket egész évben nagy szögben érik a napsugarak, ezért magas az évi középhőmérséklet. A sok napsugárzásnak köszönhetően kedvezőek a fényviszonyok is. Az Egyenlítő környékén sok a csapadék, és egyenletes annak eloszlása is. Az Egyenlítőtől északra és délre távolodva azonban csökken a csapadék mennyisége, és az év fokozatosan egy esős és egy szárazévszakra különül. A térítők környékén a csapadék mennyisége nagyon kevés, vannak olyan területek, ahol évekig nem esik az eső. Az éghajlat változása miatt más az életközösségek szerkezete is. Az Egyenlítő környékén található, fajokban gazdag, dús növényzetű esőerdőket fokozatosan felváltják a trópusi füves puszták, más néven szavannák, majd a kopár, kietlen sivatagok.

Az Egyenlítő környékén járó utazót valósággal elkápráztatja az élővilág pompája, gazdagsága. Az Indonézia esőerdeit alkotó fa- és cserjefajokszáma pl. meghaladja a 2000-et, míg egész Európában mintegy 100 fafaj alkotja az erdőket! Az európai ember számára szokatlanul dús növényzet és a rendkívül gazdag állatvilág kialakulásának egyszerű a magyarázata. Sehol a szárazföldön nincsenek olyan kedvező feltételei az élőlények fejlődésének, mint itt. Az egyenlítői övben a napsugarak egész évben közel merőlegesen érik a felszínt, ezért magas a hőmérséklet. A havi középhőmérséklet 25–27 °C között változik. Éjszaka sem hűl le a levegő, ezért kicsi a napi hőingás. A nappalok és az éjszakák azonos hosszúságúak. Bőségesen és minden hónapban hullik csapadék, mennyisége meghaladja az évi 1500–2000 mm-t. Évszakok nincsenek, ha van is szárazabb időszak, az semmiképpen sem hosszabb két-három hónapnál. A sok csapadék miatt a levegő páratartalma állandóan magas.

A kedvező környezeti feltételek – a sok napfény, a magas hőmérséklet, a jó vízellátás – következtében az Egyenlítő mentén alakult ki a Föld legváltozatosabb, legnagyobb fajgazdagságútársulásegysége, a trópusi esőerdők biomja. A legnagyobb kiterjedésű esőerdőket Dél-Amerikában, az Amazonas-folyó mentén találjuk, de számottevő területet foglalnak el Afrikában és Ázsiában is.

Az esőerdőkre gyakran használják az őserdő elnevezést is. Ez a kifejezés valójában mást jelent. Őserdőnek azokat az erdőtársulásokat nevezzük, amelyeket még nem ért el az ember természetátalakító tevékenysége, és így háborítatlanul őrzik a társulás jellemző, természetes szerkezetét.
A Föld erdeinek egyharmadát az esőerdők teszik ki, ezek közül a legnagyobb a dél-amerikai Amazonas-medencében található. Esőerdők - bár nem olyan nagy kiterjedésűek - találhatók még Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Közép-Amerikában is. Ezek együttes területe nagyjából megegyezik az amazonasi erdőkével.

A trópusi esőerdők elhelyezkedése a Földön

forrás: tudasbazis.sulinet.hu